A jövő Rolls-Royce gyára egy intellektuális kihívás, de minden eszközünk megvan a megoldáshoz

A fenntartható repülés korai szakaszában a munkánk azokra a demonstrátor projektekre összpontosult, amelyek célja az volt, hogy bebizonyítsuk, a teljesen elektromos és hibrid-elektromos rendszereknek helyük van a légiiparban és biztonságosan működtethetők. A mostani szakaszban a mérnöki technológiák kutatási és fejlesztési környezetéből fokozatosan áttérünk a termékek tanúsítására és a tömegtermelésre, ennek a stratégiának a kidolgozására. Az egyik talán legnagyobb kihívás a repülés villamosítása terén, hogy piaci előrejelzések alapján a prémium autóiparra jellemző volumenekkel kell majd dolgoznunk a fejlett légiközlekedésben. Ez a klasszikus légiiparhoz képest nagyságrendekkel magasabb, éves szinten ezres-tízezres darabszámokat jelent, hiszen a felhasználási jellegük miatt (alacsony utasszám, rövid-közepes hatótávolság) az alkatrészek és rendszerek jóval kisebb méretűek, így olcsóbbak is. Kézenfekvő lenne tehát, hogy ezért az autóipar gyártástechnológiáját, logisztikáját vegyük alapul a gyártási stratégia kialakításakor, csakhogy a légiiparra roppant magas biztonsági előírások vonatkoznak. Jelenleg az autóipar sebességét, lendületét, illetve a repülőipar biztonsági elvárásait és szigorú feltételrendszerét kombináljuk össze és alakítunk ki olyan gyártástechnológiát, amire eddig még nem volt példa.

Elindultak már azok a fejlesztések, amik nemcsak a termékekre, hanem a gyártási technológiára és a légiipari tanúsításokra is összpontosítanak, így reális cél, hogy ebben az évtizedben már menetrend szerint közlekedő repülőgépek repüljenek Rolls-Royce hajtásláncokkal.

Jelenleg nemcsak olyan igényeket fogalmazunk meg a tervezőcsapat és a gyártó mérnökök felé, hogy például milyen teljesítményű, fordulatszámú, súlyú legyen egy elektromos motor – természetesen a legmagasabb biztonsági szint mellett –, hanem már arról is folynak egyeztetések, hogy az adott motor mennyibe kerüljön, vagy éppen hány variációt gyártsunk abból ugyanazon a gyártósoron. Az együttműködés és az integrált gondolkodás a tervezés ezen korai szakaszában roppant fontos. A legoptimálisabb megoldást keressük, hiszen elég egy apró változtatás az adott komponensen, amihez akár új gyártási alkatrészt, vagy új gyártási folyamatot kell kialakítani. Ez tehát egy szimultán mérnöki tevékenység, ahol a gyártómérnök, a tervezőmérnök, a biztonsági mérnök és még nagyon sok szakértő együtt dolgozik, amit egy integrált mérnöki rendszerrel hozunk összhangba.

Hatalmas előnyben vagyunk, hiszen a Rolls-Royce-nál roppant komoly, több mint 100 éves tudás áll a rendelkezésünkre azzal kapcsolatosan, hogyan kell kialakítani a gyártástechnológiát és mi ennek a folyamata. Ebben a rendszerben párhuzamosan gondolkozunk termékfejlesztésről és gyártásról, vagyis az egyes technológiai készültségi szintekhez rendeljük azokat a feladatokat, amik a gyártás előkészítéséhez szükségesek.

A másik hatalmas előnyünk, hogy hozzáférésünk van a technológiai tudáshoz, amikkel szimulálni tudunk folyamatokat. Tehát, már tudjuk, hogyan nézzen ki az a gyár, amiben a fejlett légiközlekedés hajtóműveit gyártjuk majd. A digitális technológia segítségével azt is szimulálni tudjuk, hogyha a terméken változtatunk, akkor az hogyan fogja befolyásolni a gyártósort és a gyár kialakítását. A digitális ikrek és a 3D modell megmutatja, hol lehetnek esetleges fennakadások, nem hatékony gyártás, nyersanyag elhelyezés, összeszerelés, vagy éppen milyen paraméterekkel (sebesség, hőmérséklet) történjen a gyártás. Ezeket a szimulációkat végtelen számban le tudjuk futtatni, és a mesterséges intelligencia segítségével képesek is vagyunk optimalizálni.